HTML

Rajtam múlik

A Polgári Platform pártok fölött álló civil szervezet. Célunk az alkotmányos demokrácia és a szabadság eszméinek polgári képviselete, a szélsőségektől mentes középosztály kultúrájának népszerűsítése, a szabályozott, szabad piacgazdaság melletti kiállás, valamint az emberi jogok védelme. Legfontosabb küldetésünk, hogy mozgósítsuk az embereket a választásokon való részvételre, hiszen sorsunk a saját kezünkben van.

Köszönjük!

Friss topikok

Petschauer Attila - Legendák közt az ember

2014.02.17. 18:27 :: rajtammulik

A Polgári Platform sorozatot indított azokról az emberekről, akik maradandót alkottak a magyar sportban, így büszkeséget és jókedvet teremtettek hazánkban, de nem szerepelnének egyetlen rasszisták által megírt magyar sporttörténetben sem. Mert a rasszisták gyengíteni akarják a magyar nemzetet, nem erősíteni. Sorozatunk újabb része Petschauer Attiláról olvasható, Rónai Egon tollából.

image0015.jpgHős volt. A sport hőse, mégis nevesíthető és névtelen gyilkosok végeztek vele.

Még hősi halott sem lehetett, hiszen… Sovány vigasz, hogy minden humanista, minden magyar és minden sportrajongó saját halottja évtizedek óta. Illetve ez inkább csak így együtt érvényes: minden humanista sportrajongó magyar ember hőse, Petschauer Attila.

Talán nem sértés az utódoknak: az 1920-as, 1930-as években a magyar kard minden idők legerősebb vívócsapatait tudta pástra küldeni. De ezzel együtt, 1924-ben az olaszok mögött csak a második hely jutott a kardcsapatnak a párizsi olimpián. A visszavágás lehetősége négy év múlva, a következő ötkarikáson rögtön el is jött, a döntőben ismét magyar-olasz. Ráadásul itt a baj megint, az utolsó asszó előtt 8-7 oda, és nálunk a csapat legfiatalabbja zárja a versenyt. Igaz, Petschauer szenzációs, 19-ből 19 meccset nyert eddig, de itt most egy egyszerű győzelem is kevés, a tusarány miatt legalább 3 találattal kell nyerni. Elbírja-e ezt a terhet a 24 éves fiatalember élete első olimpiáján? Nyerni tud-e ő, és vele a csapat?

Petschauer és Renato Anselmi hosszan készülődnek, már siettetik őket. A mi fiúnk a fegyvert igazgatja, hajlít egyet a pengén, az pedig huss, eltörik. Vívóberkekben ez ómen, rossz jel. Kér egy másikat, kölcsönkardot, azt is hajlítgatja. Kötélidegei vannak, vagy nagy színész is?

Mindkettejüknek ez a huszadik asszója az olimpián. Attila eddig mindent nyert, a többiek is megtették a magukét, de mégiscsak ő cipelte be a hátán a döntőbe a kardcsapatot. El lehet-e ilyenkor bukni? Vagy épp törvényszerű a bukás?

Petschauer Attila, 3-1. A maroknyi magyar tábor és a csapattársak nem hisznek a szemüknek, Anselmi csak küszködik, keresi a fogást a fiatal magyaron, de a pesti vívótermek mókamesterét már nem lehet megállítani: 5-2-re nyer és olimpiai bajnok a magyar kardcsapat. Petschauer szinte letépi a sisakját, a hozzá rohanó csapattársak feldobálnák, de időben észreveszik: társuk elvesztette az eszméletét! Gyors ápolás, oxigénhiány, kimerültség, Attila már jól van, örül, nevet és sír egyszerre. Két nap múlva az egyéni döntőben csapattársa, Tersztyánszky Ödön győzi le.

Négy év múltán, Los Angelesben újra nekiveselkednek a feladatnak. A hozzáértők azt mondják, sosem volt, sosem lesz ebben a sportágban még egyszer ilyen csapat, Kabos Endre, Jekelfalussy-Piller György, Gerevich Aladár és Petschauer Attila. Nem is volt ellenfelük. De az egyéni Petschauernek most sem sikerült, csak ötödik lett, két magyar társától kikapva.

Sportember volt és intelligens. Állítólag azt mondta, a következő olimpián csapatban talán lesz nálam jobb, egyéniben pedig most is jobbak a társaim. Az 1932-es olimpiáról hazatérve bejelentette, hogy két olimpiai csapatarannyal és két Európa-bajnoki címmel a háta mögött befejezi a versenyzést. Addigra volt egy majdnem jogász végzettsége (3 év a jogon) és 8 évnyi banki alkalmazotti múltja. Ha a vívást abbahagyta, hát abbahagyott minden korábbit. Addig is a pesti éjszaka ismert „dandy”-je, aranyifjúja volt. A hölgyek jóképű széptevője, az urak gáláns barátja, a fiatalság talán kissé megkérdőjelezhető életmódú, de talpig becsületes, tartozást sosem hagyó példaképe.

Rajongott a színházért. Igen, a táncosnőkért. Valóban, a színésznőkért is. De barátja volt a kor későbbi filmszínész-ideálja, Jávor Pál is. Talán tőlük, vagy csak a kor hangulatából fakadt, hogy visszautazott az olimpia városába, Los Angelesbe, hogy neki is teljesülhessen a hollywoodi álma, producer lehessen. Megtakarított pénzét azonban elbukta, film nem készült a neve alatt, üzlettársai becsapták. Hazatért, és újságírásból élt, színházkritikákat írt, sporttudósításokat, az Est Lapokat például ő képviselte Hitler olimpiáján, 1936-ban Berlinben.

Mint minden olimpiai bajnokot, Horthy kormányzó őt is kitüntette a Signum Laudis polgári változatával, amely mentességet jelenthetett volna a zsidótörvények hatálya és a munkaszolgálatos bevonultatás alól. Mert, ha nem említettem volna, bajnokunk zsidó származású magyar fiatalemberként szerzett dicsőséget hazájának.

A rettegett S.A.S.-behívót, azaz a sürgősségi parancsot kézbesítő postás a nagykátai munkaszolgálatos gyűjtőtáborba parancsolta Petschauer Attilát. Vitte magával a felmentését jelentő igazolást, de azt egy tiszt – Muray alezredes - nemes egyszerűséggel cafatokra tépte. Davidovka, egy ukrán település a magyar megszállási övezetben, közel a fronthoz: ez a világlátott, művelt fiatalember útjának utolsó állomása.

1943. január 20-án, a doni szovjet áttörés, a II. Magyar Hadsereg pusztulásának első hete után, a menekülőfélben lévő munkaszolgálatos kerettisztek délutáni szórakozása a szokott módon zajlott, a gondjukra bízott zsidókat kínozták. Petschauer eddig a legrosszabbat megúszta, reménykedett, hogy egykori olimpiai csapattársa, Cseh Kálmán military lovas, most a davidovkai táborparancsnok esélyt jelent számára a túlélésre, de épp az ellenkezője történt. A meztelenre vetkőztetett, csontsoványra fogyott bajnokot éppen hajdanvolt sporttársa utasítására zavarták fel egy fára, azzal a paranccsal, hogy kukorékoljon. Lássuk, hogy megy az olimpikonnak, kiáltozták. (Hogy mennyire lehetett ez Cseh alezredes saját olimpiai kudarca miatti revánsvágyának megnyilatkozása, ki tudhatja… Őt ugyanis kizárták a versenyről.)

Petschauer kukorékolni már nem volt hajlandó. Összekuporodva reszketett a -20 fokos hidegben az ágon, mígnem a vödörszámra rálocsolt víztől meg nem fagyott. (Ezt a történetet örökítette meg Szabó István A napfény íze című filmjében.) Az éjszaka a tábort elfoglaló szovjet katonák még életben találták, katonai kórházba szállították, de honfitársai embertelen bánásmódját nem élhette túl. Jeltelen sírba, alighanem tömegsírba temették, valahol Davidovkában.

Mert zsidó volt. Egy zsidó származású magyar fiatalember, igazi pesti aranyifjú, a művészet, a szépség szerelmese. Hozzátartozott a polgárosodó nagyvároshoz, a kávéházakhoz, mint Karinthy és Rejtő, a színházakhoz, filmhez, mint Csortos és Karády. Imádta a vad, akkoriban bujának mondott táncokat, amiket járt Párizs, New York és London fiatalsága.

Fantasztikus sportoló volt, elképesztően gyors csuklóval vágott, fürge volt és a végletekig összpontosító a döntő pillanatokban. Magyar olimpiai bajnok.

Örökké büszkék lehetünk rá. Örökké szégyellhetjük magunkat.

Ha tetszett a poszt, és szeretnél szurkolni a rasszizmus ellen, kövesd a Szurkoljunk a rasszizmus ellen Facebook oldalt.

https://www.facebook.com/szurkoljunkarasszizmusellen

kép forrása: magyarszablyaszolnok.hu

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://rajtammulik.blog.hu/api/trackback/id/tr445819067

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nem leszünk gyarmat ! 2016.09.11. 22:23:35

Meg kell nézni, a Don kanyar háborús térképeit, a frontvonalakat. A II Magyar hadsereg soha nem tudott átkelni a Don túlsó keleti partjára, sőt a Szovjet hadseregnek voltak hídfőállásai a magyar oldalon. ( Urivnál, Scucsjénél. A nagy szovjet támadás 1943.jan.14-én kezdődött és jan.20-ra szinte a teljes magyar hadsereg megsemmisült és maradék visszavonulóban volt.

Egyszerüen elképzelhetetlen, hogy a visszavonuló magyar katonák képesek lettek volna áttörni a 40.-ik Szovjet hadsereg és a 18.-i önálló hadtest vonalait és a szovjet hadsereg háta mögött -40 fokos hidegben koncentrációs tábort létesítsenek és szórakozásból bárkit zsidó származása miatt meggyilkolni.

Meg kell nézni a térképen, hol húzódott a front és hol van az Ukrajnai Davidovka.

Ez az egész történet, kitaláció.