A Polgári Platform sorozatot indított azokról az emberekről, akik maradandót alkottak a magyar sportban, így büszkeséget és jókedvet teremtettek hazánkban, de nem szerepelnének egyetlen rasszisták által megírt magyar sporttörténetben sem. Mert a rasszisták gyengíteni akarják a magyar nemzetet, nem erősíteni. Sorozatunk újabb része Weisz Richárdról olvasható.
Hihetetlen ereje volt. Szerencséjére volt, aki segített jó irányba kanalizálni azt, így gyerekként nem az aszfaltot, hanem a tornaterem padlóját koptatta tornatanára, Ottó József noszogatására, aki felismerte a fiatal fiú izmos testalkatában rejlő lehetőségeket.
Az 1908-ban született Weisz Richárd rendkívül sokoldalú sportolóként vonult be a történelembe: tornázott, atletizált, majd evezett, és nagy szerencsére, eljutott a birkózáshoz is, ahol legnagyobb sikereit aratta. 21 évesen, már az MTK színeiben megnyerte az első, még nem hivatalos országos birkózóbajnokságot. Az ezt követő 10 évben minden trófeát elvitt itthon közép- és könnyűsúlyban, amit csak lehetett. Ebben az időszakban a birkózás mellett súlyt is emelt, és ebben a sportágban is magyar bajnok lett, egymás után négyszer! És ha ez mind nem lett volna elég, 1905-ben, mintegy mellékesen, a kötélhúzó-szakosztályt is győzelemre segítette.
Olimpikonná birkózásban vált, 1908-ban, Londonban. Egyedi technikája, mely a mozgékonyságon, és a meglepetés erején alapult, kifogott az akkori, javarészt statikusabb taktikát előnyben részesítő versenyzőkön.
Ígéretesen induló pályafutása azonban korán derékba tört. Fogadásból kiállt az akkori nehézsúlyú profi világbajnok, a német Cziganiewitz ellen –bárhogyan is próbálták lebeszélni, többek között Brüll Alfréd, az MTK akkori elnöke is - és persze le is győzte. A Magyar Atlétikai Szövetség azonban nem hunyt szemet az egyszeri eset felett: Weisz-t profi birkózónak minősítette, és így a további amatőr karrierjének befellegzett, versenyen többé nem indulhatott.
Ezt követően cirkuszokban lépett fel. A háborút túlélte, illetve ekkortájt még arra is volt energiája, hogy 1945-ben felkarolja az 1942-ben feloszlatott MTK újraélesztésének ügyét. A klubot saját lakásán, barátaival alapította újra.
A háborút ugyan túlélte, közvetetten mégis az végzett vele. Éhezéstől legyengült szervezete nem tudott megküzdeni egy betegséggel. Weisz Richárd, Magyarország első birkózó olimpiai bajnoka 1945-ben, 66 évesen elhunyt, így nem lehetett tanúja szeretett klubja feléledésének.
Ha tetszett a poszt, és szeretnél szurkolni a rasszizmus ellen, kövesd a Szurkoljunk a rasszizmus ellen Facebook oldalt:
https://www.facebook.com/szurkoljunkarasszizmusellen
kép forrása: sportesirodalom.blogspot.com
