A Polgári Platform sorozatot indított azokról az emberekről, akik maradandót alkottak a magyar sportban, így büszkeséget és jókedvet teremtettek hazánkban, de nem szerepelnének egyetlen rasszisták által megírt magyar sporttörténetben sem. Mert a rasszisták gyengíteni akarják a magyar nemzetet, nem erősíteni. Sorozatunk újabb részében Kabos Endréről írunk.
Kabos Endre szülői és baráti rábeszélések hatására kezdett el vívni. Az eredmény: három olimpiai aranyérem, hat EB aranyérem, négy magyar bajnoki aranyérem.
1906. november 5-én született Nagyváradon. A budapesti Verbőczy Gimnáziumban érettségizett, ugyanott, ahol Gerevich Aladár. Mindketten tagjai lettek annak a kardcsapatnak, amely megnyerte az 1932-es los angelesi, illetve az 1936-os berlini olimpiát.
Italo Santelli-től tanult vívni. 1926-tól a Vívó és Atlétikai Club, 1930-tól a Tisza István Vívó Club, 1934-től az Újpesti Torna Egylet tagja. 1929-ben robban be a köztudatba a Szlovenszko-bajnokság megnyerésével. 1931 és 1937 között harmincnégyszer volt tagja a magyar válogatottnak.
„Mestere volt a külső, áthúzott elővágásoknak, ellenfele szinte megtorpant, félszeg, bizonytalan lett… Vívását csodálatos tempóérzékre épített, elegáns egyszerűség jellemezte. Óriási akaraterővel tudott összpontosítani, kivárni a legkedvezőbb alkalmat. Mozgása plasztikus volt, mozdulatait akció közben, tetszése szerint tudta gyorsítani, lassítani. Lábmunkájára jellemző volt a hosszú, nyújtott kitörés, amelyből a legnagyobb könnyedséggel ment vissza vívóállásba. Flesselni versenyen soha nem láttam, a klasszikus lábmunka volt a sajátja. Kitűnő reflexekkel rendelkező észvívó volt, kombinatív, ötletes, inkább óvatos, mint vakmerő.” – jellemzi technikáját Syposs Zoltán szakíró a „Villanó pengék” című munkájában.
Los Angelesben, a csapattal elért győzelem mellett, egyéniben bronzérmet szerzett.
Legnagyobb sikerét éppen Berlinben érte el. A csapatversenyt megnyerték a magyarok, amelyben döntő szerepet játszott Kabos lélektanilag is fontos győzelme. 4:3-as olasz vezetésnél következett a Marzi - Kabos összecsapás. A balkezes magyar vívó 4:1-es hátrányból fordította meg az asszót, megtörve az olaszok addigi lendületét. Ezután, elegáns és taktikus vívásának köszönhetően, az egyéni versenyszámban is a dobogó legmagasabb fokára léphetett.
A gazdasági válság és a zsidókat sújtó jogfosztás megtörte a karrierjét. A diszkriminatív törvények miatt, a Magyarországnak három olimpiai aranyérmet is szerző sportoló nem léphetett többet pástra. Munkanélküli lett, anyagi problémái voltak. Végül Aschner Lipót, az UTE mecénása segítette álláshoz.
Lichteneckert András, a berlini vívócsapat vezetője mindent megpróbált, de nem tudta mentesíteni a zsidótörvények hatálya alól. A származása miatt behívták munkaszolgálatosnak. 1944. november 4-én az őt szállító teherautó éppen áthajtott a Margit hídon, amikor felrobbantották.
Ha tetszett a poszt, és szeretnél szurkolni a rasszizmus ellen, kövesd a Szurkoljunk a rasszizmus ellen Facebook oldalt.
https://www.facebook.com/szurkoljunkarasszizmusellen
kép forrása: http://www.utebaratikor.hu/kabos-endre/
