http://www.hetek.hu/eletmod/201407/a_gyulolet_nem_jatek
„El kell felejtenünk az erkölcsi relativizmust és azt, hogy tűrnünk, hagynunk kell, bármit is csinálnak a velünk együtt élők! Vissza kell térnünk ahhoz az elvhez, hogy csak értékek mentén élhetünk” – magyarázta lapunknak hitvallását Somogyi Zoltán és Kész Zoltán. A Polgári Platform egyesület vezetőivel a magyar közgondolkodás és a cigányság kapcsolatáról, a labdarúgás és a hozzá kapcsolódó társadalmi jelenségek közötti összefüggésekről, mindenekelőtt pedig egyesületük újszerű kezdeményezéséről beszélgettünk.
2013 őszén indította el a Polgári Platform a „Szurkoljunk a rasszizmus ellen!” elnevezésű kampánysorozatát. Miért tartották fontosnak ezt a kezdeményezést?
– Kész Zoltán: A gyűlöletkultúra, a rasszizmus egyre nagyobb teret nyer Magyarországon. Ennek a jelenségnek a labdarúgó-stadionok a melegágyát jelentik. Nem véletlen, hogy jóérzésű emberek napjainkban elvétve járnak ki a hazai futballmérkőzésekre. Úgy gondoltuk, annak érdekében, hogy újra családokkal teli lelátók fogadják a játékosokat – mint ahogyan harminc évvel ezelőtt például a népstadionbeli kettős rangadók idején –, vissza kell szorítani azt a jelenséget, ami az elmúlt évtizedben kialakult a sport, mindenekelőtt pedig a futball területén.
De miért éppen a foci? Annyi területen lehet ma találkozni gyűlölettel…
– Somogyi Zoltán: A rasszizmus azon büszkén vállalt formájával, amely a futball közegén belül tapasztalható, alig lehet találkozni más területen. Elegendő csak arra gondolni, amikor nézzük a televízióban a magyar futballmérkőzéseket, és halljuk a bekiabálásokat, a tűrhetetlen rigmusokat. Ilyenkor mindig eszünkbe jutnak azok a fiatalok, gyerekek, akik a képernyők előtt ülnek, és a mérkőzéseket nézve mindezt hallgatják. Ez tarthatatlan. Olyan időszakot élünk, amikor futballpályák százai, stadionok tucatjai épülnek itthon. Mi lenne, ha a kulturált létesítményekben a futballszurkolók is kulturáltan szurkolnának végre? Ha valahol tényleg érdemes elkezdeni az indokolatlan és céltalan gyűlölettel, mások erőszakos és leértékelő, lenéző megkülönböztetésével szembeni harcot, akkor azt éppen a sport, a futball területén kell megtenni.
Hogyan fogadták a kezdeményezésüket a klubok és a szurkolók?
– S. Z.: Az első akciónk során egy első osztályú focimeccsen mintegy száz aktivistával és az üzeneteinket tartalmazó transzparensekkel mentünk szurkolni. Már ekkor azt tapasztaltuk, hogy mind a szurkolói, mind a sportszervezői oldalról támogatnak bennünket. Rendkívül sok szövetségesünk akadt, akik hozzánk hasonlóan elítélik a rasszista lelátói jelenségeket. Ekkor lett világos számunkra, hogy ezek a kifogásolható „viselkedési minták” valójában a szurkolók többségének egyáltalán nem tetszenek.
Ehhez képest egy, a Polgári Platform által szervezett kerekasztal-beszélgetésen a szurkolói csoportok vezetői kikérték maguknak, hogy ők rasszisták lennének.
– S. Z.: Erre a beszélgetésre az Újpest, a Fradi, az MTK és a Videoton szurkolótáborainak egy-egy vezetőjét hívtuk el, illetve az MLSZ szóvivőjét, és a Sport TV egyik vezetőjét. A szurkolók akkor úgy fogalmaztak, hogy amikor például cigányoznak – skandálják, hogy „ilyen-olyan cigányok, az anyátokkal csináljatok ezt meg azt” –, akkor az valójában nem rasszizmus, csupán egy kiüresedett, zrikáló rigmus. Sőt, nekik vannak cigány származású barátaik, akik ott vannak a szurkolók között. „Ilyenkor a cigány is cigányozik” – mondták. Ugyanakkor azt is hozzátették, nekik sem kellemes, ha állandóan a rasszizmussal azonosítják őket. Némelyikük azt is elismerte, egyáltalán nem baj, ha kapnak visszajelzést kívülről arra vonatkozóan, mi az, ami elmegy, és mi az, ami már nem a sportról, nem a szurkolásról szól, így nem tűrhető meg.
Mennyire lehetnek eredményesek a kezdeményezéseik, akcióik? Kis képzavarral élve: nem olyan ez, mintha csak a pálya széléről kiabálnának be, és onnan próbálnák befolyásolni az eseményeket?
– S. Z.: A pálya széléről kiabálunk be, de hangosak vagyunk! Nem csak a kerekasztal-beszélgetéseinkről, a különböző akcióinkról vagy éppen a televíziós szerepléseinkről van szó. A Polgári Platform kezdeményezésének üzenete sok emberhez jutott már el eddig is. Elég példaként említenem, amikor az ATV egyik műsorában, élő adásban egy teljesen ismeretlen úr csak azért telefonált be, hogy megköszönje a rasszizmussal szembeni fellépésünket, és elmondta, azóta jár ismét futballmérkőzésre, amióta hallott a mi akcióinkról. Sokan várták, hogy végre valaki elkezdje ezt a küzdelmet. Mi elkezdtük.
– K. Z.: Amikor döntéshozókkal, illetőleg az érintettekkel magukkal, a feszültséget keltőkkel, vagy az azt elszenvedőkkel beszélhetünk, hatással vagyunk egymásra. Az elmúlt majd egy éves tapasztalatunk azt mutatja, érdemes folytatni ezt a küzdelmet. A kampányunkat egyre többen támogatják: a Magyar Labdarúgó Szövetség, a média, a szakmai sajtó képviselői, a klubok, sportvezetők, tulajdonosok – például George F. Hemingway, a Budapest Honvéd első embere –, színészek, énekesek, jelenlegi és egykori híres labdarúgók, sportolók álltak mellénk. Nem is beszélve a Nyílt Társadalom Alapítvány áldozatos anyagi segítségéről.
Miben látják a megoldást ezekre a problémákra?
– K. Z.: Olyan szankciókat kell találni, ami fáj a szurkolóknak, és így kicsit visszatartja őket is. Az egyik ilyen szankció a pontlevonás lehetne. Mivel szeretik a csapatukat, ez már nekik is fájó lenne. De megoldásként említhetném a Nyugaton jól működő regisztrációt vagy beléptető rendszert. Ezekkel a módszerekkel igenis ki lehet szűrni azokat, akik nem oda valók. Sőt, az egyik hazai futballvezető egy alkalommal bezáratott egy egész szektort az ocsmány rigmusok miatt. Az intézkedés nagy vitákat váltott ki, mi azonban azt gondoljuk, hasznosak az ilyen radikális megoldások is. Ugyancsak nagy vitákat váltott ki, amikor tavaly zárt kapuk előtt kellett lejátszatni a sorsdöntő Magyarország–Románia világbajnoki selejtezőt a magyar szurkolók korábbi antiszemita megnyilvánulásai miatt. Sokan megértették azóta, hogy a válogatottunk jelentős részt emiatt az eset miatt maradt távol a brazil világbajnokságtól.
Önök szerint a színvonaltalan foci, vagy a minősíthetetlen szurkolás tartja inkább távol a családokat a stadionoktól?
– S. Z.: Ezek nem választhatók el egymástól. Ha például az állam úgy szervezi az adószabályokat, hogy abból meg lehet teremteni egy focicsapatnak a működési kereteit, akkor a klub nem kényszerül rá a jegybevételekre, így a sok szurkoló jelenlétére. Ha viszont a néző az ügyfeled, az azt jelenti, hogy akkor tudsz csak gazdaságilag eredményesen működni, ha bejönnek az emberek a stadionodba. Akkor megengedhetetlen a durva légkör, mert az riaszt. Ezért képes az üzleti kényszer vonzó környezetet teremteni. Ha az ügyfeled az állam, amelyik mondjuk adókedvezményekkel szponzorál, akkor kevésbé érdekel a néző. Megengedheted magadnak, hogy üres lelátók előtt focizgasson a csapatod.
– K. Z.: Annak idején elvittem a fiamat a San Marino–Magyarország meccsre. Három-nullás magyar vezetésnél ahelyett, hogy a magyar szurkolók ünnepeltek volna, nekiálltak románozni és randalírozni. A kisfiam értetlenkedve kérdezte: „Apa, de hát hol vannak itt a románok?” A San Marinó-i nézők sem értették a magyar szurkolók viselkedését. Én szégyelltem magamat helyettük. Van tehát jelentősége a minősíthetetlen szurkolásnak is a családok távolmaradásában.
Nemrég nemzetközi hírű botrány kerekedett abból, hogy a világhírű brazil focistát, Daniel Alvest megdobták banánnal az FC Barcelona mérkőzésén. Az esetet követően kialakult egy nagy összefogás, melynek keretében világhírű sportolók ítélték el a cselekedetet, és szólaltak fel a rasszizmussal szemben. Lehet azt mondani, hogy egy ilyen nemzetközi összefogásba álltak bele Önök is?
– K. Z.:Mi elsősorban a hazai eseményekre szerettünk volna reagálni. Az pedig csak erősít minket, hogy ugyanazt az üzenetet visszük mi is tovább, mint amit nemzetközi szinten az UEFA képvisel.
– S. Z.: Az igazi ellenfél a rasszizmus, mégpedig határon innen és túl is. Megengedhetetlen, hogy bárkit származása, hite, bőrszíne, vagy bármi más hasonló okból a gyűlölet tárgyává tegyenek. Teljesen mindegy, hogy az ember milyen bőrszínű, milyen vallású. Ahogyan azt fizetett reklámban is hirdettük, éppen a futball mutatja meg nekünk, hogy nem az a lényeg, milyen színű a láb, ami elrúgja a labdát, hanem, hogy mit tud kezdeni azzal.
Rendszeresen járok futballmérkőzésekre, ahol hallom az Önök által megszólított szurkolói csoportoknak a visszajelzéseit. Ők azt mondják, azzal, hogy próbálják tompítani a szurkolást, egyúttal kiölik a futballszurkolásból a szenvedélyt is. Hogy látják ezt?
– S. Z.:Nem értek egyet ezzel. Három hónapja voltam Chelsea meccsen Londonban. Negyvenötezer ember szurkolta végig a kilencven percet kulturáltan. Elképesztő volt a hangulat, rasszizmusnak azonban nyoma sem volt.
– K. Z: Hozzám nagyon közel áll a kézilabda. Nem olyan rég’ Kölnbe utaztunk a Bajnokok Ligája négyes döntőjére több ezer Veszprém-szurkolóval együtt. Kulturáltan, egyúttal szenvedélyesen szurkoltunk. Miért nem lehet ezt megcsinálni a fociban is?
Ha erőteljes szankciókat alkalmazunk a renitens, radikálisabb csoportokkal szemben, kérdésként vetődik fel: áll olyan bázis a magyar labdarúgás mögött, amelyet ezek helyett vagy legalábbis ezek mellett be lehet vinni a stadionokba?
– S. Z.: A férfiember és a foci nagyon komoly unióban van egymással. Ha pedig ez így van, akkor igenis a jó focira be lehet vinni az embereket, persze nem csak a férfiakat. Válogatott meccsekre is nagy számban mennek ki a focirajongók, ha még van esély a továbbjutásra. Érdekes jelenség, hogy itthon is, ahol annyit szidják a magyar focit, szinte alig akad olyan ember, aki ne követné a brazil világbajnokságot. Kereslet tehát van, meg kell teremteni mellé a kínálatot.
Mivel lennének elégedettek, mi lehet a vége a kampányuknak?
– S. Z.: Ennek valójában nem lehet vége. A kezdeményezésünk folytatódni fog. Azért is, mert az értékek közötti vita a legjobb vita, amit folytatni kell. Ezt az ügyet mindig ápolni és gondozni kell, az erkölcsi relativizmust pedig el kell felejtenünk. Mindig el kell mondani, hogy mi mit tartunk helyes viselkedésnek, amit bárkivel szívesen meg is vitatunk. A mi célunk is az, hogy normává váljon az antirasszizmus. Hogy még eszünkbe se jusson nekünk, magyaroknak ehhez a gyűlöletkultúrához tartozni.
(Készítette Benkő Gyula és Hegedős Soma)
A napokban zárul le a Polgári Platform “Szurkoljunk a rasszizmus ellen!” elnevezésű kampányának első szakasza. A tapasztalatokról és a további tervekkel kapcsolatban Kész Zoltán az alapítvány vezetője elmondta: kezdetben kevesen hittek abban, hogy érdemes ezt a témát felvetni, de a kampány során nagyon sok támogató állt melléjük. Színészek, sportolók, klubvezetők, politikusok tettek hittet a gyűlöletmentes szurkolás mellett. A kampány szervezői optimisták, szerintük a stadionokból kiszorítható a gyűlölet és rendbontás, a lelátókat visszafoglalhatják maguknak a családok, a szenvedélyes, de kulturált szurkolók. Szükség lenne szigorú szankciókra, de a legfontosabb a párbeszéd – mondta Kész Zoltán. 
Igazából tánc- és illemtanár volt. Illetve nem, de Bécsben saját tánciskolája is volt a húszas évek végén.
A címben szinte minden benne van.
