A Polgári Platform sorozatot indított azokról az emberekről, akik maradandót alkottak a magyar sportban, így büszkeséget és jókedvet teremtettek hazánkban, de nem szerepelnének egyetlen rasszisták által megírt magyar sporttörténetben sem. Mert a rasszisták gyengíteni akarják a magyar nemzetet, nem erősíteni. Sorozatunk újabb részében Fuchs Jenőről írunk.
Fuchs Jenő izgalmas életét átszövik küzdelmei és általuk elért eredményei. Bár nem született gazdag családba, mégis meghódította az elit sportját, a vívást. Négy olimpiai aranyat szerzett és zsidó származása ellenére megkapta a vaskeresztet.
1882. október 29-én született Budapesten, zsidó polgári családba. Édesapja a Pallas nyomda főgépmestere volt, töretlen munkájával sikerült megteremtenie a lehetőséget mindkét fia számára, hogy egyetemet végezhessenek. Fuchs Jenő 1911-ben szerezte meg jogász diplomáját.
Már egyetemi évei alatt kitűnt a vívótehetségével is, így elért sikereinek köszönhetően kijutott az 1908-as londoni olimpiára, ahol mind egyéniben, mind csapatban aranyat nyert, ezzel ő lett Magyarország első egyéni kardvívó olimpiai bajnoka.
Kardvívó stílusa, bár nem volt iskolaszerű, ötvözte az olasz és a magyar stílust. Óvatos pengejátékával egyre közelebb került ellenfeléhez, majd sebes mozdulatokkal okozott meglepetést.
Londonban elért sikereit 1912-ben Stockholmban is megismételte, aranyérmes lett, szintén egyéniben és csapatban is. Több olimpián azonban nem vehetett részt, mert nem volt egyesület tagja, leszámítva az MTK-nál és az NVC-nél eltöltött rövid időszakot.
Több sportot is űzött a víváson kívül: sportszerűen evezett és szánkózott. 1928-ban megpróbált visszakerülni a vívás élvonalába, de ez már nem sikerült neki. Visszavonulása után ügyvédi irodát nyitott, valamint tőzsdei titkárként is kipróbálta magát.
A második világháború kitörése után, önként jelentkezett szolgálatra. Az immár hatvan éves Fuchs-t zsidó származása miatt nem lehetett honvédtiszt, munkaszolgálatosnak osztották be. Sárga csillaggal a karján egy aknamentesítő raj parancsnoka volt a Don-kanyarban. 1942 őszén egy támadó szovjet alakulat a munkaszolgálatosokat őrző négy honvédtisztet megölte, de Fuchs az elesett tisztek fegyverét felvéve, bajtársaival visszaverte a csapatot, akik nem tettek különbséget katonák és munkaszolgálatosok között.
Hősi cselekedetéért a Német Vaskereszt II. osztályával tüntették ki, amit Fuchs egy régi vívó ismerőse, Friedrich Trompeter ezredes hagyott jóvá. A világháború után sem szűnt meg az üldöztetése, mert, bár a kitüntetésének köszönhetően túlélte a zsidóüldözést, pont a Vaskereszt miatt fogházra ítélték. Miután szabadult, 1955. március 14-én bekövetkezett haláláig elfeledve, szegénységben élt.
Ha tetszett a poszt, és szeretnél szurkolni a rasszizmus ellen, kövesd a Szurkoljunk a rasszizmus ellen Facebook oldalt.
https://www.facebook.com/szurkoljunkarasszizmusellen
kép: http://www.jewishsports.net/