A Polgári Platform sorozatot indít azokról az emberekről, akik maradandót alkottak a magyar sportban, így büszkeséget és jókedvet teremtettek hazánkban, de nem szerepelnének egyetlen rasszisták által megírt magyar sporttörténetben sem. Mert a rasszisták gyengíteni akarják a magyar nemzetet, nem erősíteni.
Az ember, aki ott sem lehetett – egyetlen szellemi olimpiai bajnokunk
Mező Ferencre, az egyetlen magyar szellemi olimpiai bajnokra a Magyar Kultúra Napja alkalmából is emlékezünk.
Mező (Grünfeld) Ferenc 11 éves, a sport iránt érdeklődő kiskamasz volt az első olimpiai játékok megrendezése idején. 1885-ben, a zalai Pölöskefőn született, zsidó családja a helyi mészárszék tulajdonosa volt. A kis faluban nem volt sportolási lehetőség a 19. század végén, és testalkata sem volt kifejezetten sportra termett, később mégis a sport területén sikerült megismételhetetlent alkotnia. Kiváló tanulóként egyenes út vezetett számára a bölcsészettudományok felé. Latin és görög nyelvből szerzett diplomát, majd tanítóként helyezkedett el. Két évtizeddel később, az Első Világháborúban, három évet a fronton szolgált.
Hazatérése után kezdett igazán komolyan sporttörténettel foglalkozni. 1928-ban, 43 évesen aranyérmet nyert az amszterdami olimpián. Mégpedig úgy, hogy fizikailag ott sem volt! Művészeti versenyek, epika kategóriában, szellemi olimpián sikerült győzelmet aratnia, sporttörténeti témájú munkájával, Az olympiai játékok történetével. Korábbi bölcsész tanulmányainak, latin és ógörög tudásának köszönhetően írhatta meg az ókori olimpiák történetét. Szellemi olimpia, ez a mára hihetetlen és elfeledett „észtorna” 1912-1948 között került megrendezésre az olimpiákon, építészet, szobrászat, zene, festőművészet és irodalom kategóriában.
Mező Ferenc nem volt a magyar olimpiai küldöttség tagja, így nem vehette át személyesen az érmet, győzelméről Magyarországon értesült. Szóba se került, hogy elmehessen. Öröme érthetően nem volt felhőtlen: „Isten segítségével győztem a versenyen. Augusztus 1-én hirdették ki az eredményt a stadionban. A messze idegenben felszökött trikolórunk az árbócra és felharsant nemzeti zsolozsmánk: a Himnusz. Életem legszebb percei lehettek volna ezek, de a sors mostohaságából nem lehettem ott. Mindezekhez a magam részéről csak annyit teszek hozzá: minden csalódásért kárpótol amszterdami sikerem, s boldoggá tesz az a tudat, hogy hazámnak is javára lehettem.”
Mező Ferencnek a Második Világháború után óriási szerepe volt a magyar sportélet újraszervezésében. Nevéhez fűződik a Magyar Olimpiai Bizottság létrehozása. 1948 jót és rosszat egyaránt hozott a sport iránt elkötelezett szakember számára: míg a Nemzetközi Olimpiai Bizottság tagja lett, a magyar sportéletben egyik-pillanatról a másikra, politikai okokból félreállították. Később aktívan dolgozott azért, hogy Magyarország nyerhesse el az 1960-a Olimpiai Játékok rendezésének jogát (ezt megelőzően készült el a Népstadion). Hogy mennyire szívügye volt a sport, azt jelzi az is, hogy egyik lánya az Olimpia nevet kapta.
Egyetlen szellemi olimpiai bajnokunk tanárként is a sport iránti szeretetet adta tovább. Kárpáti Rudolf hatszoros olimpiai bajnok kardvívó osztályfőnöke is volt. Tanítói munkájáról így mesélt: „Az ifjúság lelkébe csepegtetni a nemes versenyvágyat, megszüntetni vagy legalábbis csillapítani a testvérviszályt, megteremteni, sőt erősíteni az összetartozás tudatát, és tanúságot tenni az istenek iránt való határtalan tiszteletről és az olimpiai békéről.”.
Kép forrása: www.nagykar.hu
Ha tetszett a poszt, és szeretnél szurkolni a rasszizmus ellen, kövesd a Szurkoljunk a rasszizmus ellen Facebook oldalt.
