A Polgári Platform sorozatot indított azokról az emberekről, akik maradandót alkottak a magyar sportban, így büszkeséget és jókedvet teremtettek hazánkban, de nem szerepelnének egyetlen rasszisták által megírt magyar sporttörténetben sem. Mert a rasszisták gyengíteni akarják a magyar nemzetet, nem erősíteni. Sorozatunk második szereplője Aschner Lipót, aki 142 éve a mai napon született. Róla alább Rónai Egon írását olvashatjuk.
Aschner Lipót: Újpest, csak nagyban!
A második gyerek volt, de az első fiú – mintha elsőszülött lett volna, úgy tekintették a szülei. Nem ortodox, de hívő zsidó családba született az assakürti korcsmáros fia 1872. január 27-én. Világra jött aztán még hét testvére, de tanulni neki volt lehetősége. A kis Lipótnak, Aschner Ármin fiának.
Az ipartörténet megkerülhetetlen alakja lett. A magyar lelemény, a találmányok sora az ő bőkezűségét és a tudományhoz való érzékét dicséri. Aschner Lipót, egy kisközség, Újpest felvirágoztatója, a magyar sport máig ható mecénása.
Nem tanulhatott sokáig, négy elemit, négy polgárit végzett, ma azt mondanánk, nyolc általánost. Akkoriban az nem volt dicsőség, de hátránynak sem számított. Amit nem az iskolapadban szívott magába, azt a tudást az élet, az érdeklődés, a jó megérzések adták meg.
Egger Bélánál kezdett, 14 évesen. A legjobb helyen, életútjának meghatározó évei voltak: izzólámpákat gyártottak és a kontinens első elektromos vasútjával kísérleteztek: 200 métert tett meg első útján Bécsben! Nem tudjuk, hősünk ismerte-e a cég minden munkatársát, de a feljegyzések megemlítik, hogy egy bizonyos Ferdinand Porsche fiatal bádogosként szintén Eggernél kereste ekkor a kenyerét.
Aschner Lipót karrierje szédítő iramban indult: 23 éves csupán, amikor a cég pesti aligazgatójává nevezik ki, a szervezési feladatok tartoztak hozzá: abban volt a legjobb. A millenniumi ünnepségek hatalmas pénzbőségéből jelentős mértékkel szerzett megrendeléseket a cégének. Hamar ki is nevezik értékesítési igazgatónak, ami piacként akkor nem kevesebbet jelentett, mint az egész világot: mindenhol villamosítottak, kellett az új technológia. Aschner Lipót igazán nem volt szívbajos: megszervezte a világ négy legnagyobb gyártójának kartelljét, meghatározták az árat és felosztották a területet. Wolframizzót nélkülük aligha vehetett bárki. Őt meg kinevezték az egész együttműködés elnökévé. Ma különféle törvények igyekeznének az ilyen kiszorítósditól megvédeni a kívül maradókat, akkor ez természetes, de mégis világraszóló eredmény volt.
49 évesen, 1921-ben lett az akkor már Egyesült Izzó, majd először külföldön használt nevén Tungsram vezérigazgatója. Ez még mindig Egger vállalata volt, illetve dehogy: részvénytársaság, nagytőkések, pénzemberek befektetése. Akkor már 20 éve élt az odaköltözésekor alig 800 fős kistelepülésen, Újpesten, ahová sorra telepített kutatólaboratóriumokat, gyáregységeket, mígnem az egész nagyvállalat mindenestül odakerült.
Imádta a sportot, szeretett teniszezni, nem is játszott rosszul, bár feljegyezték, hogy képzetlen volt, furcsán fogta az ütőt, de bombaerős tenyerese volt. És elvarázsolta az új őrület, a futball. A település legnagyobb gyárának addigra már gazdag főnökét kinevezésekor nyomban felkérték a helyi klub elnöki tisztére is. Jó a jóval együtt járt.
Csakhogy Aschner Lipót nem tudott kicsiben gondolkodni. Az ő laboratóriumaiban fejlesztették ki a fénymásoló ősét, a televíziós képcsövet, a fotocellát és az első rádiólokátort, amivel feltérképezték a Holdat. (Tudták, hogy ez Újpesten, a gyárudvaron történt? Ez volt a híres Holdradar-kísérlet.) Világhírűek voltak a Tungsram laboratóriumai, találmányai és felfedezői. Ha már elvállalta a helyi kis klub vezetését, legyen az is világhírű.
Az Újpesti Torna Egylet 1885-ben alakult. A tornászokat követték mások (az első bajnoki címet a klubnak Kémédi Ernő 1906-ban szerezte 120 yard gátfutásban), de nem tartozott a legnagyobb egyesületek közé. De ha egy Aschner vezeti, ennyi nem elég! 1921-ben, már megválasztása évében kijelölte a gyár területén egy stadion helyét, felkérte az ünnepelt olimpiai bajnok építészt, Hajós Alfrédot a tervezésre, és már egy évre rá – pénz nem számít – át is adták a kisváros nagy stadionját: 20 ezer néző, fedett páholyok az adományozóknak: csupa zsidó nagyiparos, Aschner, Mauther, Wolfner…
Ahogy Egger kisvállalatából a világ egyik legjelentősebb cégévé fejlesztette az Egyesül Izzót, úgy nyílt ki a világ az elnök munkája nyomán az UTE egykor egyetlen tornatermet jelentő sportklubja előtt is. Olimpiai sikerek, válogatottak sora, bajnoki címek több sportágban – torna, tenisz, atlétika -, és persze a foci! 1920 és 1942 között 20 dobogós helyezés, köztük öt bajnoki cím! A város, Újpest – bizony, addigra a gyárnak, a körülötte épült házaknak, más üzemeknek köszönhetően nagyra nőtt a poros falu – nagy csapatot, nemzetközi hírű klubot tudhatott magáénak. Itt alakult ki a Fogl-gát (a két hátvéd, Fogl Károly és József zseniális védőmunkája), az 1938-as vb-ezüstöt elért válogatottban öten szerepeltek Újpestről, köztük a legendás „Ábel”, azaz Zsengellér Gyula. Az UTE Közép-európai Kupát és Bajnokok Tornáját nyert akkoriban.
Aschner elképesztő bőkezűséggel adakozott. Addigra övé volt a részvénytöbbség, mondhatnánk, volt miből, na de ennyit? Lakótelepet építtetett a dolgozóknak, klubházat, kultúrházat, sportpályákat, teniszkomplexumot, hétvégi üdülőt és a máig ismert Tungsram uszodát a munkásoknak. Kitüntetés volt nála dolgozni, amint irigylésre méltó az UTE szurkolójának lenni.
Emellett vallási közösségének is egyik legbőkezűbb tagja volt. Feljegyezték, hogy minden évben az akkori éves átlagfizetés kétszerese volt az egyházi adója, emellett zsinagógák építésére vagy felújítására épp úgy megnyílt a bukszája, mint ahogy nagyrészt az ő pénzéből tartották fent a budai árvaházat.
Ő maga a '30-as években Budára, az Apostol utca 13-ba költözött, ma is látható villáját Alpár Ignác tervezte. Hírhedt épület lett: a megszállás napján, 1944. március 19-én a bejelentésre, pontos címre érkező Gestapo innen hurcolta el a híres nagyiparost egyenesen Mauthausenbe. Nem csak őt kellett eltüntetni, a házára is szemet vetettek: ide költözött a magyar zsidóság deportálását irányító Adolf Eichmann, ezt az épületet hívták Eichmann-villának.
Mondják, 100 ezer svájci frankba került a kiszabadítása, a nácik ennyiért engedték el a koncentrációs táborból. A Tungsram magyar és külföldi tulajdonosai fizették ki a váltságdíjat. A Svájcon keresztül, legyengülten, súlyos betegen, két év bolyongás után hazatérő 75 éves ember soha semmit nem kapott vissza vagyonából. Elveszett a gyára, háza, szinte mindene.
Az életművét jelentő üzemmel azonban nem tudtak mit kezdeni nélküle. Fel kellett éleszteni a gyártást is, a régi üzleti kapcsolatokat is. 1947-ben kinevezték a Tungsram alelnökének: a külföldi partnerek benne bíztak, őt ismerték – és feltételeket szabtak. Az egyik ő maga, Aschner Lipót volt. Csak vele voltak hajlandók tárgyalni. A másik, hogy nem államosíthatják a kommunisták a Tungsramot. (Így is lett, ezért maradt meg a szocialista évek alatt a különben nem létező részvénytársasági forma. Még egy ilyen volt, az IBUSZ RT.)
Aschner 1951-ben hunyt el, nagyon megöregedve, nagybetegen, az utolsó pillanatig a gyárért, élete főművéért dolgozva. A magyar ipartörténet, az UTE, az időközben poros kisfaluból a főváros részévé vált Újpest a nagy álmok megvalósulását köszönheti neki. A Kozma utcai zsidó temetőben nyugszik. Ahogy nem volt díszes temetése, nincs ma sem kultusza. Pedig kevesen tettek annyit a múlt századi Magyarország nemzetközi jó híréért, mint ő maga.
Mondják, élnek leszármazottai, unoka, dédunoka a világban, talán az Egyesült Államokban. Tudatni kéne velük, hogy vannak újpestiek, akik emlékeznek, mennyit köszönhet a település vagy éppen szeretett sportklubjuk a családjuknak. Majdnem mindent.
Kép forrása: rabbi.zsinagoga.net
Ha tetszett a poszt, és szeretnél szurkolni a rasszizmus ellen, kövesd a Szurkoljunk a rasszizmus ellen Facebook oldalt.
https://www.facebook.com/szurkoljunkarasszizmusellen
Akárcsak Elek Ilona, ötszörös tornász olimpiai bajnokunk, Keleti Ágnes sem sportolóként képzelte el gyerekként önmagát: imádta a zenét, csellista szeretett volna lenni. A háború aztán elvitte a csellóját, rokonait, édesapját és minden korábbi álmát is. 
Hős volt. A sport hőse, mégis nevesíthető és névtelen gyilkosok végeztek vele.
A szegénységben élő, roma családból származó kispesti fiú pályája hollywoodi mesébe illően indult. Szó szerint az utcán fedezték fel, ahol gyerekkorában gyakran megfordult, főként verekedés céljából. Fogarasi Mihály, a KAC edzője fantáziát látott a problémás magaviseletű kispesti fiú öklében, akit öt testvérével, édesapja korai halála miatt, édesanyja nevelt. Többen az atyai szigor hiányát hozzák magyarázatul hirtelenségére. Forrófejű természete végigkíséri, sokszor megakasztja, hátráltatja pályafutását.
16 év alatt három egymás utáni olimpián képviselte Magyarországot. Berlinben (1936) nyerte az első női magyar aranyérmet. Mivel a második világháború hosszú szünetre ítélte, csak 12 évvel később védhette meg címét Londonban úgy, hogy a háborús években származása miatt kényszerpihenőn volt – a zsidótörvények miatt nem sportolhatott. 1952-ben Helsinkiben pedig éppen lecsúszott a dobogóról. Pedig ekkor már 45 éves volt, és igazi szenzáció lett volna, ha sikerül érmet nyernie.
Az első sportklub volt az MTK, ahol nők is tagok lehettek. Ahol nem számított a származás és az iskolázottság. 1903-ban egy ilyen, 15 éves tradícióval bíró egyesület vezetéséhez csatlakozott Brüll Alfréd nagyiparos, gyáros.
Legenda, de nem történelem. Beválasztották a világválogatottba, 1966-os 
