A Polgári Platform sorozatot indított azokról az emberekről, akik maradandót alkottak a magyar sportban, így büszkeséget és jókedvet teremtettek hazánkban, de nem szerepelnének egyetlen rasszisták által megírt magyar sporttörténetben sem. Mert a rasszisták gyengíteni akarják a magyar nemzetet, nem erősíteni. Sorozatunk újabb része Steiner Endréről és Steiner Lajosról olvasható.
A testvérek életében, bár mindketten briliáns adottságokkal megáldott sakkozók, olimpiai sakkbajnokok voltak, markáns a különbség: míg Endre nem tudott hazájától és otthonától elszakadni, Lajos világjáró lett. Endre így odaveszett a II. Világháborúban, míg öccse, Lajos megmenekült, bár családjától örökre elszakadt.
Steiner Endre zsidó családba született Budapesten, 1901-ben. A család első gyermeke volt, két öccse, Lajos és István kettő és négy évvel voltak fiatalabbak. 1912-ben született húguk, Piroska jóvoltából maradt fent a legtöbb információ róluk és a családról.
Piroska így emlékezett vissza idősebb bátyja, Endre rövid életére: „Bandi, a legidősebb bátyám 1901. június 27-én született Budapesten. A Bandinak azt mondták az iskolában: „7 évig szoptatott a mamád”. Olyan erős volt. Nagyon szelíd fiú volt különben. Mivel Bandi volt a legidősebb, tengernyi szeretet, jóindulat áradt feléje. Apa a szeretetével túlságosan magához kötötte Bandit, még akkor is, amikor már nemzetközi sakkmester, olimpiai bajnok volt. 1936-ban Münchenben megnyerték a sakkolimpiát.
Magyarországon a származása miatt -- numerus clausus-- nem járhatott egyetemre. S mivel anya nagyon jól főzött, egyszerűen nem bírta megenni a kosztot Berlinben. Bandi hazajött és akkor ment el az Angol-Magyar Bankba hivatalnoknak. Nem is fejezte be az egyetemet. Aztán jöttek a leépítések, a világválság, nagy volt munkanélküliség, szűcs lett. Úgyhogy a Bandi sokáig nem nősült meg. Mint munkaszolgálatos volt Kárpátalján, ott ismerte meg a feleségét, Anicát 1942-ben.”
Lajosra így emlékezik Piroska: „Lajos (Saul) —a középső bátyám—(született 1903. június 14. Nagyvárad) Markó utcai reálba gimnáziumba járt az Endrével együtt. Lajos a nagybátyámra emlékeztetett mindig. Lázadó volt és mindig le akarta győzni a bátyját. Ő is nagyon erős volt. A bátyáimat nem vették föl itthon az egyetemre a származásuk miatt. A Lajos lediplomázott, mérnök lett. Németországban végzett. A Lajos önállóbb volt, bejárta az egész világot, mint világhírű sakkmester. 1937-ben már volt egy törvény, miszerint a katonaköteles korú zsidó férfiak nem hagyhatták el Magyarországot. Csak, mint sakkozó utazhatott ki, először meghívták a Szovjetunióba, részt vett valamilyen versenyen. Majd keresztülutazott a Szovjetunión, kijutott Japánba, elment Új-Zélandra, aztán Ausztráliába. Sakk- turnén volt. 1936-tól Ausztráliában tele voltak vele a lapok. „... hogy teniszezik, úszik, birkózik, meg mi mindent csinál, és ugyanakkor sakkmester”. Ausztráliában nem kapta meg az állampolgárságot rögtön, csak miután megnősült (1939), elvette Ausztrália sakkbajnoknőjét. Nem találkoztam vele, mert nem bírt repülőre ülni, de beszéltünk telefonon sokat és leveleztünk. 1975-ben halt meg Ausztráliában.”
A sakksikerek ellenére tehát – Endre a két világháború között hat sakkolimpiákon játszott a magyar csapattal: három arany és két ezüstérmet szerzett, míg Lajos négyszeres olimpikon volt – származásuk miatt számkivetettek lettek. Steiner Endre 1944 telén halt meg, Magyarországon, munkaszolgálatosként. Steiner Lajos Ausztráliában telepedett le, és soha többé nem találkozhatott a családjával.
Az egész család sorsa tragikusan alakult, a legfiatalabb öcs, István a Donnál veszett oda a téli hidegben. Édesapjuk Budapesten, betegségben, orvos híján, csillagos házban halt meg.
A képen Endre, Lajos és István között a húg, Deme Piroska, elöl a szülők.
Ha tetszett a poszt, és szeretnél szurkolni a rasszizmus ellen, kövesd a Szurkoljunk a rasszizmus ellen Facebook oldalt:
https://www.facebook.com/szurkoljunkarasszizmusellen
képek forrása: centropa.org, royalchess.blogspot.hu
felhasznált források: centropa.org, wikipédia
